HTML

آنجاهدیه نیست

andzsahdije niszt nincs jelen: a jelen a múlt és a jövő metszéspontja. múlt és jövő nélkül lehetetlen jelent létrehozni.

Friss topikok

  • the word is out: @the word is out: *Ezt a szót (öntyömpöntyöm) szerintem most írtam le életemben először. (2010.01.16. 18:15) عشق چه چیزی است ؟ - Mi a szerelem?
  • Braunitzer G., MA, PsD: @the word is out: Hát, most nem az, hogy odáig lennék a magyar filmért, de szerintem egy civilizál... (2009.12.11. 18:08) فیلم -Film
  • Braunitzer G., MA, PsD: @the word is out: Minden háborúnak megvannak a civil áldozatai... (2009.12.11. 10:41) گانومده -Ganümédész

Linkblog

عشق چه چیزی است ؟ - Mi a szerelem?

Braunitzer G., MA, PsD 2010.01.15. 09:01

Persze egy ideje foglalkoztat már ez a kérdés. És akkor teljesen szubjektíve:

1. A szerelem maga a valódi, kézzelfogható vallásos élmény. Az agnoszticizmus értelmében azt állítom, hogy isten (A Felsőbb Lény/A Felsőbb Lények) létezése se nem bizonyítható, se nem cáfolható. Az ember számára a tapasztalati világ adatott meg mint egyetlen hitelesen megismerhető, és ezen a körön belül a szerelem az a tapasztalat, ami legközelebb visz a transzcendens élményhez. Hogyan? Az alapvetően önző emberi lény ebben az esetben nem érzi azt, hogy áldozatot kell hozniaazért, hogy érdekei egy másik ember érdekeivel eggyé legyenek. Egyenesen kívánja, akarja ezt -noha ezt soha nem érheti el, mivel a testi egyesülés sem eredményez teljes egyesülést. Különösen manapság, amikor a szerelem fogalma álcaként szolgál a testi egyesülést végső célnak tekintő kapcsolatokhoz. Úgy tűnik, az embernek szüksége van arra, hogy megváljon saját határaitól, és ezeket mintegy "összenyissa" egy másik ember határaival. Ez adja a kiteljesedés élményét, és ebből következően az önzés: hiányállapot. 

2. (ami unortodoxnak tűnhet)- a barátság és a szerelem lényegileg nem különbözőek. Ismét két érdekes összemosás a felelős azért, hogy ezt nem érezzük magától értetődőnek: a barátság fogalma ma többnyire az elkötelezettség nélküli ismerősi kapcsolat megnevezésére szolgál. Pontosan annyira túlhasználják és félrehasználják, mint a szerelem fogalmát. Másfelől a szerelem definíciója is félresiklott- szerelmi viszony az, amiben van testi érintkezés, és közkeletű meggyőződés, hogy ezt nem kell barátságnak megelőznie. Ez téves elgondolás, és ennek belátásához nem kell más, minthogy a mindennapos kapcsolati kudarcokra vessünk egy pillantást. Nem csoda, hogy az emberek barátságaikban és szerelmeikben is olyan tömeges mértékben csalódottak. Csak nagyon kevesen képesek egyáltalán érteni azt, amiről itt szó van. Most pedig be kell látnunk, hogy az "első látásra szerelem" fogalma is csalás: első látásra legfeljebb ösztönösen érezhetjük azt, hogy valaki vonz minket, ezért meg kell ismernünk. Akárcsak a barátságok esetében. Szerencsétlen kulturális fejlemény, hogy az illető neme alapján a vonzalmat azonnal azzal is összekötjük, hogy vajon szexuálisan is vannak-e abban kilátásaink. Többnyire ha az illető velünk azonos nemű, akkor nem tulajdonítunk ilyen kilátásokat, ha ellenkező nemű, szinte azonnal felmerül (vagy éppen fordítva). Mindez meghatározza azt is, később beszélünk-e majd kapcsolatról, szerelemről, vagy "csak" barátságról. Ilyen módon rejti el szemünk elől a szexualitás torz túlhangsúlyozása azt a tényt, hogy a szerelem különálló fogalomként nem is létezik.Amit szerelemnek hívunk, az egészséges esetben barátság, mellékesen pedig szexualitást is magába foglalhat. Így tehát a különbség nem abban áll, hogy egy kapcsolat szerelem vagy barátság, csupán abban, hogy a barátság eljut-e a testiség szintjéig. Ebben a kérdésben meglehetősen szigorú normák szabályoznak minket, és az elérhető szinteket biológiai nemek szerint határozzuk meg. Figyelemreméltó ugyanakkor a társadalomban azon emberek száma, akik egyébként vágynának bármely valódi barátjukkal szexualitásra is, azonban a kulturális normák őket ebben kötik. Ez alól kivételt csak a kizárólagos heteroszexualitás és a kizárólagos homoszexualitás jelent, amelyek nyilvánvalóan kivételek az érzelmi biszexualitás általános szabálya alól.      

4 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nopresent.blog.hu/api/trackback/id/tr331673838

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

the word is out 2010.01.16. 14:17:17

Annyi nem világos ebből, nekem, hogy akkor a testiség mi is, azaz hol van a helye. Az adott szociokulturális normáknak megfelelően, ahogy írod, azt a szerelemmel szokás összekötni, pontosabban a szerelmet e mentén definiálni, a barátságot pedig igyekszünk elválasztani tőle - sok esetben mesterségesen, ezzel egyet is értek, tehát valóban egy kulturális konstrukcióról van szó. Emellett társadalmunkban létezik a szerelem érzése nélküli testi kapcsolat is - változó, hogy morálisan mennyire elfogadott, de a "közvélemény" mindenképpen elismeri, hogy van ilyen. Ez eddig rendben, legtöbben ennek megfelelően gondolkodnak/-unk. "Amit szerelemnek hívunk, az egészséges esetben barátság, mellékesen pedig szexualitást is magába foglalhat." Azt próbálom kérdezni, hogy a szexualitás mi, ha ebben az esetben "mellékes" szerepe van? Akkor mi a valódi szerepe? A fajfenntartás? Nemár. Azért én a hozzá kapcsolódó kulturális jelentéstartalmak jó részét megtartanám inkább. Mert ha nagyon lebutítjuk ezt az egészet, akkor az jön ki belőle, hogy a szerelem/barátság (ez esetben egy szó elég lenne rá) annyit jelent, hogy valakiben társra lelek és önzetlenük tudok vele kapcsolatban érezni és vele viselkedni, és egyébként valahol ott van a szexualitás is, amit ezzel összeköthetek, de kezelhetem ettől külön is. Ha nem kötöm össze a szerelmet a szexualitással, akkor az utóbbival mi történik? Annak mi a tere? Most akkor az a kizárólagosság nem is érvényes, ami a szerelem - és valóban, az "igaz barátság" - meghatározója (szerintem)? Vagy ez is valami olyan kulturális konstrukció, amitől meg kellene szabadulni? Én inkább ettől nem.

Braunitzer G., MA, PsD 2010.01.16. 17:20:00

Hja, rég voltak a bölcsészévek. Nehezen fejezem ki magam már pontosan, kicsit vissza kellene olvasni magam bele. Szóval a szexualitás, az... nem lehet mit tenni, a fajfenntartásból alakult ki, de persze, hogy nem az a célja. A természetjogi elmélet egy nagy faszság. A szexualitás egy remek út ahhoz, hogy egy másik emberrel bensőséges kapcsolatunk legyen. A mellékes szót csak azért használtam, hogy ellenpontozzam a mainstream kultúra túlhangsúlyozó jellegét.
Hogy magában a szexualitás mi, csak úgy, lelki öntyömpöntyöm nélkül? Ösztöncselekvés, szerintem, ha a baráti odafordulás semmilyen fokozatával nem jár.

the word is out 2010.01.16. 18:14:15

Nem úgy értettem, hogy magában mi. Pont az, hogy szerintem "csak úgy magában" testiség a mi kultúránkban alig-alig létezik - ha lelki öntyömpöntyöm* mindig nem is, valamiféle társadalmi izék csak kapcsolódnak hozzá - ha valaki az ellenkezőjét állítja, az ismét csak csúsztatás.
Nekem logikailag nem stimmelt teljesen, meg kicsit úgy nézett ki, mintha Te azt úgy félre próbálnád tenni. De értem, hogy csak a fősodort ellensúlyozandó.

the word is out 2010.01.16. 18:15:00

@the word is out:

*Ezt a szót (öntyömpöntyöm) szerintem most írtam le életemben először.
süti beállítások módosítása