Nos, igen, karácsonykor megtudtam, hogy életem első szerelme autóbalesetben 3 éve meghalt, és én még csak nem is tudtam róla. Valami rettenetesen bizarr érzés, hogy nem azért nem tudom felkeresni, mert külföldön van vagy nem akar beszélni velem, hanem mert valószínűleg már belső szervei sincsenek.
Aztán szilveszterkor olyan beteg és részeg állapotban láttam azt, akit elvileg most szeretek, hogy tulajdonképpen megsajnáltam. Megsajnáltam, hogy mi lehetne belőle és végül mi lesz.
Átéltem egy csomó abszurditást is 2009-ben, hogy csak kettőt említsek: egy testvér jobban félti tőlem a testvérét, mint a magasvérnyomás-betegségtől és az agyvérzéstől. (Értsd: jobban szereti, ha mértéktelenül inni jár, mintha velem lenne.) Aztán: kaptam olyat, hogy egy diszkós szopásra még mindig könnyebb büszkének lenni, mint rám, de olyat is, hogy "ha választani kell, hogy én vagy Te legyünk boldogtalanok, akkor inkább Te."
Na, és így kezdődik el 2010 is, őszintén, nem is hiszem, hogy akárki hozzáállása változna. Szépen lassan készülődni kellene elfelé a világból, mert nem élvezem, és nem is hiszem, hogy életemben számomra is élhetővé válik.
