Saloom dusztaim! Üdv, barátaim!
Egy ideje úgy élek, hogy nincs jelenem, és meg kell mondanom, ez nem kellemes érzés. Persze egy ilyen súlyos kijelentés az igazolás terhét rója a kijelentőre, azonban én ezt vállalom. A lényeg részben már olvasható az oldaldobozban. Múltam van, de nincs jövőm. Befulladt a jelen-projektem, és így pillanatnyilag reményem sincs egy konzervált állapotból való kilépésre. Hogy mi vezetett eddig? Valószínűleg ez lesz ennek a blognak a témája. Mitől lettem ilyen ember? Mi vezetett addig, hogy nincs jelenem? Miért van az, hogy tudományban és zenében is annyit elértem, mégsem vagyok boldog? Miért nem folyik, aminek folynia kellene? A válasz mindenre megvan. Elkezdem a tételes leszámolást az élettel. Ti vagytok a tanúk.
Mindarról, amit itt olvastok, az életben velem soha nem fogtok beszélni. Ezekről a dolgokról csak itt beszélünk.
De most jön a karácsony, és ez elég fejtörést okoz. Nem fér a fejembe, hogyan ünnepelhetjük a szeretetet, amikor az annyira nincs...
