Ganümédész a Trója nevét adó Trósz király gyermeke a görög mitológiában, aki szépséges ifjúvá serdült.

Egyszer Ganümédész az Ida hegyen legeltette nyáját, amikor Zeusz megpillantotta a szépséges ifjút, és egyből beleszeretett. Sas képében leszállt hozzá, és felvitte magával az Olümposzra. A fiú az istenek pohárnoka lett, és így megkapta a főistentől a halhatatlanságot is.

Egy másik mítosz szerint Éósz elrabolta magának Ganümédészt, de később Tithónosz is megtetszett neki. Amíg elment Tithónoszért, Zeusz is szemet vetett a trójai királyfira, így egyszerűen elrabolta Éósztól. A hajnal istennője cserébe azt kérte a főistentől, hogy tegye halhatatlanná Tithónoszt. Azonban arról megfeledkezett, hogy örök ifjúságot is kérjen számára, így aztán Tithonusz örökké élt, de egyre öregebb kinézetű lett. Lassan magatehetetlenné vált, és testi erejével együtt értelme is elhagyta. Éósz végül megunta, és egy szekrénybe zárta; majd Zeusz tücsökké változtatta.

Trósz király csak évekkel később tudta meg, hogy fia hova tűnt, és olyan keserves siránkozásba kezdett, hogy Zeusz elküldte Hermészt, hogy adja Trósznak kárpótlásként a világ legjobb és leggyorsabb lovait, amelyek át tudtak futni a vizen. Hermész egy aranytőkét is ajándékozott a trójai királynak. A lovakat Héraklész nyerte el Trósz királytól, amikor megszabadította a várost a Poszeidón által küldött tengeri szörnytől. Így Ganümédész az Olümposzon maradt, mint Zeusz szeretője. Ezt hamarosan sértésnek vette Héra, a főisten felesége, és Zeusz, hogy megóvja szerelmét felesége haragjától, Ganümédészt a csillagok közé emelte. Ő lett a Vízöntő képe.